MENÜ
Főoldal
1.2.fejezet









1.felyezet
Eljött a nagy nap amire annyit készültem,a szülinapom, már  3 napja csak a bulival foglalkoztam.Mielőtt elkezdődött próbáltam lenyugodni, csak az ablakon néztem ki és gondolkoztam,reméltem hogy legalább olyan jól sikerül majd ahogy elképzeltem.Az utcán elég sötét volt ahoz épest hogy még csak 5 óra volt.
A tükörhöz sétáltam leellenőriztem hogy hogy nézek ki,és igazán elégedett voltam ,a frizurám gyönyörűen volt megcsinálva, gesztenyebarna, egyenes hajam most be volt göndörítve és ki volt engedve két tincsem hátra volt tűzve és hátul egy rózsaszín csat fogta össze.Az öltözékem egy fehér és rózsaszín pánt nélküli ruha volt,a szoknya részét fehér csipkék, felső részét pedig  egy masni ékeskedett.Felvettem hozzá egy bolerót meg egy térdig érő cicanadrágot, kicsit hűvös volt az idő.A cipőm sarka elég magas volt de nem volt nehéz benne mennem, azon is egy masni díszelgett.A sminkem nem volt feltűnő de én így is akartam, nem annyira szeretem magam túlszíneznii.
A szobát is feldíszítettem volt egy hosszú asztal amit teliraktam ennivalóval,volt rajta szendvics chips édességek, innivalók, és a kedvencem is, palacsinta,az asztal körül 12 szék állt.A szőnyeget felcsavartam,a rádió mellé egy csomó CD-t raktam.És teli volt az egész szoba lufikkal szalagokkal.A gyomromat mardosta az éhség,ma még nem ettem semmit pedig már reggel óta teveztem de nem fért bele az időmbe.De mostmár megvárom a többieket.

Megjött az első vendég, egy osztályba jártunk, a neve Ashley, sokat beszélgetünk a suliban,a barátjával jött el.Az ajtóhoz mentem és üdvözöltem őket,aztán lassan az összes meghívott megérkezett.A zene hangosan dübögött.Mindenki jól érezte magát,táncoltunk ,az összes ismerősömmel  beszélgettem egy-két mondatot.Anyáék már elmentek az elején ,nem akartak zavarni,azt mondták az estét egy szállodában töltik , ez lehet nekik is jól jött.Végig halgattam hogy vigyázzak magamra! meg hogy szóljak ha bármi baj van! nekik még mindig kislány voltam akit mindig óvni kell mindentől.
Két lejobb baránőmmel megbeszéltük hogy ők nálunk fognak maradni estére.Én főleg velük tölröttem az időt a bulin.Eddig tökéletesnek tűnt a buli ,pont ahogy elképzeltem,eddig...
 Egy jelentéktelen kérdés tette tönkre az egész.
-Kate!Te nem eszel??-kérdezte Amy-Vagy te ettél már??
Eszembe jutott mennyire éhes voltam az előbb de ahogy ránéztem az ételre azonnal rosszul lettem.
-Nem...nem ettem
-Fogyózol??...szerintem a szülinapodon elengedheted magad!
-Ömm...nem!Csak egyserűen nem vagyok éhes
De hogy lássák hogy tényleg nem az alakom miatt nem eszek a tányéromra raktam egy szendvicset a számhoz emeltem és  haraptam egy falatot, lenyeltem,nagyon nem esett jól de muszály volt mégeggyet bekaptam.Aztán vissza is jött alig értem el a mosdóig.
Elmentem friss levegőt szívni,nagyon szép volt a környék.A föld macskakővel volt lerakva a szélén fekete kovácsoltvas lámpák világították ki az utcát,három pad volt egymás mellett én leültem a középsőre,nagyon megnyuktató volt az utca, azon gondolkoztam hogy mi is történt velem, lehet semmi jelentőssége nincsen semminek,de ezt kétlem mert tényleg elég furcsa dolog hogy nem ettem semmit 4 napja.Lábamat felhúztam a padra és átkulcsoltam a karommal a fejemet a térdemre hajtottam,így könyebb volt gondolkoznom.
Kiskorom óta észrevettem hogy más vagyok mint a többi gyerek.
Legelőször  9 évesen.Egy lányt láttam a távolban, de mégis tisztán, és 5 férfi állt körülötte a lánynak az arcán a kétségbeesés látszott.A férfiak gúnyosan vigyorogtak rá.Az eggyik közelebb lépett hozzá lerántotta róla a táskáját olyan erővel hogy a lány majdnem összeesett,a táskát eldobta.A lányhoz lépett valamit a fülébe súgott.A lány szemén könny csordult ki és ordítani kezdett bár nem hallotam de látszott rajta.A féfi letépte a felsőjét,a lány mégjobban sikított várva hogy valaki észrevegye de senki nem volt ott.Anyukám szoknyája mögé bújtam nem bírtam tovább nézni.Én is sírva fakadtam és könyörögni kezdtem anyámnak hogy segítsünk a lánynak.De ő nem tudta miről beszélek.Már szinte bőgtem hogy csináljunk valamit, bármit!!De anyu csak ment tovább gondolom azt hitte hogy valamit láttam a bokorban egy állatot nem is foglalkozott vele.
Másodjára majdnem szihológushoz vittek egyfolytában ritmusos dübögést hallottam szünet nélkül.Szerintem még anya is azt hitte hogy megőrültem.De egy idő múlva rájöttem hogy a szívem dobogását hallom.És soha többé nem mondtam el senkinek ezeket a képességeket.Mindig próbálam nem túl feltűnő lenni emiatt, szóval már természetessé vált ez az egész.
Észre sem vettem hogy milyen gyorsan telik az idő.Körülöttem már egészen besötétedettDe nem a megszokott sötétség volt, az ég szürke volt és egy csilagot sem láttam az égen a Holdat kerestem de nem találtam.Ezt a szürkeséget csak néhány halvány sárgás fényű lámpa törte meg,és az erre járó autók világítása.Az eggyik közeledésével ismerős ritmust hallottam Lucy szívének dobogását.A kocsi megállt előttem.
Hirtelen egy finom illat csapta meg az orromat ahogy Lucy kinyitotta az ajtót.A nyál összefutott a számban.Nagyon hívogató volt és sehogysem tudtam neki ellenálni az édeskés illat egyre közelebb vonzott Lucyhez,nem is tudom mit gondolhatott amikor ott áltam előtte és csak a nyakát bámultam.A gondolattól összeborzongtam,hogy valyon mi lesz ha engedek a kísértésnek ,még mindig ott álltunk egymással szemben, mozdulatlanul.
A gondolataim két részre oszlottak az eggyik Lucyhez hívott hogy aggyam át magam az ösztöneimnek a másik pedig ellenezte ezt az egészet.Éreztem hogy Lucy szíve egyre hevesebben vert.Közelebb hajoltam a nyakához méllyen belélegeztem a csodás illatot éreztem a testemben vitatkozó érzések áramlatát,de az ösztöneim erősebbek voltak.Lucy hátrálni kezdett látszott rajta mennyire fél lábai remegni kezdtek,de kezetit megfogtam hogy ne tudjon elmenni.Teljesen átadtam magamat  az érzésnek annak a csodás érzésnek amivel enyhíthetem a vérszomlyamat.Lucyt nagyon megszorítottam esélye sem volt kiszabadulni a karjaim közül.Már alig volt köztünk pár centi.
-Sajnálom Lucy-leheltem alig halhatóan.
Ordítani kezdett és sírt próbált kiszabadulni erős tartásom közül de hiába.Arra a lányra emlékeztetett aki kiskoromban láttam az 5 férfival ő is azért kiáltott hogy valaki hátha meghallja.És én voltam a férfi aki az ártatlan életének vet véget.
Az ajkaim lassan puha bőréhez értek,és a fogam beleméllyült a bőrébe.A vér íze mégcsodálatosabb volt mint az illata,semmilyen ízhez nem lehet hasonlítani.Jobb volt bárminél.Egy pillanatra abbahagytam lenyaltam a számra odafolyt vörörös cseppet.Lucy már nem volt eszméleténél.Nem tudom hogy mi érte el hamarabb, hogy a félelem vagy a vérveszteség végzett vele hamarabb,de ezen már nem változtathatok.Ismét a fülébe súgtam.
-Sajnálom-én is sírni kezdtem könnyeim lemosták az arcomon lévő vérfoltokat.
Ismét a nyakához hajoltam és a fogaim a húsába meredtek.
Lucynek már nem vert a szíve.
Csak áltam Lucyvel a karjaimban.Úgy nézhettem ki mint valami szörnyű vadállat,de lehet hogy valóban az vagyok, fehér ruhám vörössé vált a sok vértől,könnyektől eláztatot szemeimet elmosódott fekete fesék csúfította.
Megöltem a legjjobb barátnőmet.
Az arcára néztem,a füle mögé húztam az arcába eső tincseket egy könnycsepp folyt végig az arcán.A bűntudat szinte teljesen felemésztette a testem.
Nem tudtam mit csinálni nem adhattam fel magam a rendőrségnek hogy kiszívtam a vérét egy ártatlan lánynak.-ezt nagyon nehéz volt beismerem magamnak pedig biztosan megtörtént-Próbáltam annak a látszatát kelteni hogy nekiütközött egy lámpaoszlopnak.Beültem a járműbe és hátrébb tolattam beletapostam a gázba és neki mentem az oszlopnak az üvegszilánkok egyszerre zúdultak az ölembe és mindenhova ahova csak elértek.De miután kiszáltam észrevettem hogy egy heg sincsen rajtam és még nem is fájt.Aztán Lucy ruhájára is raktam pár szilánkot
-Miért velem kellett ennek megtörténnie???És miért történt meg???Ez nem lehet!!!!Nem!!!-ordítottam a semmibe,a lábaim remegni kezdtek, összeestem, a földön térdeltem ,nem bírtam elviselni a bűntudatom súlyát.Könnyek áraztották el az egész arcomat és a fűre hullottak amit az eggyik kezemmel tépkedtem a másik kezem szokásból a szám elé emelkedett.Úgy éreztem mintha  folytogatnának,kapkodva vettem a legevgőt és minden porcikám remeggett a fájdalomtól, amit tettem soha nem bocsátom meg magamnak!!És a legrosszabb hogy éleztem.Élveztem a vér csodás ízét ami akkor fontosabbnak tűnt mint a barátnőm élete, és ha kaphattam volna mégegy esélyt, akkor ugyanígy történt volna meg.
Sikításom viszhangzott az egész utcában de szerencsére senki nem járt arra.Lucy testére pillantottam a könnycsepp még mindig ott volt, közelebb kúsztam hozzá könyörögni kezdtem hogy keljen fel,de tudtam hogy felesleges ,már meghal.
-Lucy!!Lucy!!!Kelj fel kérlek!!!Kérlek!!!!Lucy!!Lucy!!!Sajnálom!!!Kérlek bocsáss meg!!!Lucy- az utolsó hang teljesen elcsuklott.Egy pillanatra úgy éreztem mintha hallana de aztán teljesen elgyengült a teste és elengedte magát. A fejemet lehajtottam a melkasára és így bőgtem amíg ide nem ért Amy kocsija is.
Az arca teljesen elsápadt.Közelebb lépett de aztán megtorpant a véres ruhám láttán,az arcán sok érzelem játszódott le a félelem a kétsébeesés a szomorúság és még sok más amit nem tudtam felismerni.
Nem mertem ránézni de tudtam hogy már rájött hogy nem egy baleset volt.
-Kate!!Mit tettél vele ???Miért???-A hangja teljesen hisztérikusan hangzott.
Nem szóltam semmit.Amy mégjobban ordított velem.
-Kate miért??Mit tett ellened????-a hangja elcsuklott aztán erőt vett és próbálta folytatni-Ezt nem hiszem el Kate válaszolj!!!-még egy lépést hátrál és a telefonjáért nyúlt.
-Amy nem én voltam!!!-próbáltam elhitetni vele de nagyon rossz érzést volt hazudni neki-Nem én voltam!!-mondtam szinte suttogva.-A lámpaoszlopnak hajtott és az üvegszilánkok összevágták aztán én hoztam ki és én is megvágtam vele magamat.-a kocsi felé mutattam,elég jól megrendeztem a képét az oszlopnak ütközött kocsinak.Úgy látszik elhitte de maradt benne egy kis bizonytalanság.
-Sajnálom hogy ilyennel vádoltalak meg-szemében a megbánást láttam egy pillanatra ezt csak rontott a helyzeten mostmár ezért is bűntudat lehetett.
Lucyvel kezdett foglakozni és felhívta a mentőket, hamar ideértek,és be akartak vinni engem is de én tiltakoztam.
Elsétáltam egy másik utcába,egyedül akartam lenni ahol senki sem zavar és csöndben kisírhatok magamból mindent.Egy buszmegállónál megálltam és leültem egy padra, fejemet nekitámasztottam a hideg betonfalnak.Ez egy kicsit lecsillapított.
Amint leültem azonnal kitört beőlem a bőgés.
Egész este zokogtam,és azon gondolkoztam valyon mi lett belőlem,hogy mi változott meg.A folyamatos ritmus abbamaradt és néha halhattam az édes csendet, amikor semmi sem zavar. Mindent hallok és nagyon messze ellátok,emberek vérét iszom,és észméletlenül erős vagyok,gyorsan futok(szerintem még egy kocsit is utolérhetnék),nem alszom soha,és nem is eszem.Elég bizar.
Egy bokor ágainak a reccsenését hallottam mögöttem,hátra néztem nem láttam semmit.Aztán lépéseket is hallottam,egyre hangosabban.Azt hittem hogy még messze van ezért nagyon megijedtem amikor valaki megfogta a válamat.
-Kate!Én segíthetek.Tudomom hogy min mész keresztül.
Csak rémültem néztem az alakra és próbáltam visszafolytani a könnyeimet
-Már nem az vagy aki voltál....már nem vagy ember!-teljesen nyugodt volt a hangja mintha ez természetes volna

Egy szó sem jött ki a torkomon,mert már nem bírtam visszafolytani a sírás,és nem is vitatkozhattam volna vele hiszen igaza volt,már nem vagyok ember.
-Ha velem jössz én segíthetek neked
Őszintének látszott és rámfért a segítség,teljesen összeomlottam. Válaszul bólintottam és sikerült egy halk igent is kinyögnöm.
Nem tudtam felálni a testem annyira remegett hogy nem lettem volna képes a saját lábammon megállni.Ezt a fiú is észrevette és felkapott az ölébe,nem gondoltam volna hogy képes elbírni de úgylátszik ezt nem okozott gondot neki.Aztán felpattant egy fára és átugrott egy másikra.Megfeszült a testem a jéghideg kezei közt és szorosan hozzá simulta,a felyemet merev válára hajtottam.Körülöttünk a szél hangosan süvített,cseperegni kezdett.Próbáltam lenyugodni,becsuktam a szememet.







www.saci-oldala.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!